"Ausztriában szültem" 1. rész
Kedves Olvasó !
Lévén, hogy Ausztriában vagyok folyamatos munkavállaló immáron 8 éve, számomra evidens volt, hogy itt szeretnék járni nőgyógyászhoz és szülni is itt fogok. Nem csak azért, mert a biztosításom révén teljesen költségmentes a szülés, de az ellátás minősége is sokkal szimpatikusabb volt. Arról nem is beszélve, hogy mennyi macerával járt volna folyton hazautazni.
Az egész akkor indult, amikor elég hamar nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy kisbabánk lesz (kb. a 6.-8. héten már tudtuk). Igy nem volt más teendőm, mint a világhálón körbenézni kik azok az orvosok a környezetemben, akiket a biztosításom által költségmentesen kiválaszthatok. Gyors keresgélés után le is tettem a voksom egy nagyon kedves, szimpatikus és tapasztalt ( mások által is ajánlott) Hartberg-i nőgyógyász mellett. Telefonon időpontot egyeztettem, megmondtam hogy milyen ügyben szeretnék hozzá menni, körülbelül hányadik hétben vagyok és ez alapján pár héttel később már mehettem is hozzá. Aki járt már nőgyógyásznál (és remélem minden nő évente legalább egyszer meglátogatja a "kedvenc" dokiját) azt tudja, hogy mivel is jár egy nőgyógyászati vizsgálat. Hamar meg is állapította, hogy igen kisbabánk lesz. Ki is állították a Mutter-Kind passt. Amiben később a terhesség során a baba és a mama adatait rögzítik. Valamint nagyon fontos a GYES megítelese miatt is.
Vannak kötelező vizsgálatok, de nem zargatják a kismamákat fölöslegesen. Tehát ha a terhesség probléma mentesen zajlik, a szülésig nagyjából 6-7 vizsgálaton kell átesnie a kismamának. Nem kellett védőnőhöz járni és külön méregdrága babamozira időpontot egyeztetni, hiszen minden egyes vizsgálat után babafotóval mentünk haza. Mindegyik alkalom egy rövid konzultációval kezdődött, amikor megkérdezte az orvosom, hogy hogy érzem magam, mi történt az utolsó vizsgálat óta, megmérte a súlyom és a vérnyomásom és vért is vett. Majd miután a "mozi" részével végeztünk feljegyezte, hogy milyen gyógyszereket szedtem és ajánlott kismama vitaminokat is. Ausztriában a 32 terhességi hétig kötelező dolgozni. És ezt be is tartják, ha nincs olyan tényező ami a természetes munkavégzést befolyásolná. Vendéglátásban dolgoztam és finoman szólva nem volt már napi 8 óra talpalás után szükségem plusz testmozgásra. Miután letettem a lantot és elbúcsúztam a vendéglátástól jó hosszú időre, nem volt más dolgom, mint élvezni a terhesség utolsó heteit. De ezután sem lassítottam le, hiszen minden nap gyalogoltam legalább 2-3 km-t, hetente utaztam 150 km-t oda-vissza, hogy még az utolsó hetekben is láthasson még "egyben" a családom. Aztán eljött a pillanat amikor kórházat kellett választani. Az én választásom az LKH Hartberg-re esett. Ugyan ez az intézmény 30 km-re van a várostól ahol lakunk, mégis az orvosom miatt is úgy éreztük ez a legjobb megoldás. Hozzáteszem teljesen feleslegesen kötöttük az orvoshoz, hiszen Ausztriában nem számít ki a nőgyógyászod. Itt nincs szülészorvos csak szülésznő és bába, az ügyeletes orvos is maximum csak a császármetszésnél vagy a sürgős esetekben avatkozik közbe. Mivel Olivia pontosan a kiírt szülési dátum napján jött világra, azért 2 CTG-kontroll vizsgálaton vettem részt, ami azt jelentette, hogy a méh összehúzódásait, a baba aktivitását és szívverését figyelték. Drága kislányom mindkét vizsgálatot végig szunyókálta, ergo jó sokáig tartott mire értékelhető eredmény született.
A munkaviszony passziválását követően a "Karenz" időszak következett, ami a szülést megelőző 8 hétig, majd a szülést követő 8 hétig (császármetszés esetében 12 hétig) tartott.
Folyt. köv.
@famousflora