"Ausztriában szültem" 2. rész
Kedves Olvasó!
Az első részben már beszámoltam Nektek a szülés előtti időszakról és arról, hogy itt Ausztriában mi a teendője a kismamának. Most pedig következzen a második (sokkal izgalmasabb) rész.
Az úgynevezett "Karenz" időszak, vagyis a szülési szabadság. Ami azt jelentette, hogy a 32. héten lejárt a mandátumom a munkahelyemen és végre pihenhettem (volna). Egészen a szülés napjáig és még attól a naptól számított 8 héten keresztül utalták a fizetésem. Viszont már nem a munkaadóm, hanem a beteg biztosító cég terület szerinti hivatala. Ehhez semmi más nem szükséges, mint kérni egy munkáltatói igazolást és becammogni vele az illetékes (Steiermarkban a Steiermärkische Gebietskrankenkasse) hivatalhoz. Valamint a nőgyógyász is ad egy írásos igazolást amikor megállapítja a terhesség tényét, azt a munkáltatónak és a hivatalnak is le kell fénymásolni (sajnos ez nem működik más "bemondásra"). Szülés előtt nem kellett túl sok hivatalos ügyben intézkednünk szerencsére. És most következzen...
December 22-én hajnali 5 órakor úgy éreztem wc-re kell mennem. Úgy gondoltam csak a szokásos 2-2 órás törpevízmű lépett újra működésbe, de nem. Elkezdett szivárogni a magzatvíz. Két lehetséges forgatókönyv volt a fejemben. Az első : elfolyik a magzatvíz és rohanunk be a kórházba. Vagy elkezdődnek a fájások és indulunk...hát egyik sem jött be. A szivárgás egyébként azt jelenti, hogy a magzatburok kis felületen reped meg, ilyenkor kisebb mennyiségben magzatvíz szivárgásról van szó. Próbáltam nem pánikba esni, hiszen volt aki pánikoljon helyettem. Miután felébresztettem Zolit, hogy bizony itt az idő, elmentem lezuhanyozni, majd még reggeliztem és utána indultunk be a kórházba. Útközben mindenkit értesítettem, hogy ma bizony új családtaggal bővülünk. Mivel Olivia a kiírt dátum napján született és már előzetesen bejelentkeztem a szülészetre, semmilyen dokumentumot nem vittem magammal egy igazolványon és a Mutter-Kind Pass-on kívül. Pedig egy mappában össze volt még készítve a születési anyakönyvi kivonatunk és az osztrák tartózkodási engedély (Anmeldebescheinigung). Alap esetben ezek is kellenek, mivel a gyermek szülei magyar állampolgárként vannak nyilvántartva Ausztriában, így a gyermek is magyar állampolgár lesz. De az anyakönyvi kivonatot német nyelven kapja meg. Valamint ha nem házasok a szülők a gyermek alap esetben az anya nevére kerül, ezért az apa adatai is szükségesek, valamint egy apai elismerő nyilatkozat. Ezeket egyébként a kórházban el is intézik a szülést követően. Beérkezve a szülészetre egyből meg is vizsgáltak, és megállapították, hogy ebből viszont baba lesz.....(hmm...még jó). Kérdés, hogy mikor?! Kihagynám azokat a finom kis részleteket, hogy szülés előtt milyen előkészületek zajlanak(vérvétel, beöntés, infúzió, katéter a vége felé). Reggel 6:30 kor regisztráltak, 7 kor volt nővérváltás. A kedves kis hölgy még meg is jegyezte, hogy remélhetőleg másnap mikor jön, már a babával együtt látjuk viszont egymást. Szóval reggel 7-től este 9-ig nem történt semmi az ég világon. Se fájások, se összehúzódások, igazából azt hittem talán haza is mehetek. Három óránként CTG-re mentem, ahol azt mondták, a babám alszik és jelét sem adja annak, hogy ki szeretne jönni. 9 után viszont kissé felgyorsultak az események. Kaptunk egy szobát, ahol minden eszköz jelen volt ami segít a kismamának a vajúdás közben (bordásfal, gumilabda, matrac, kád, kötél). Pár percig még viccelődni is volt kedvem, mert megjegyeztem, hogy olyan mintha a konditeremben lennénk. Sokan kérdezték tőlünk, hogy "apás" szülés lesz-e. Én szerettem volna, Zoli annyira nem, de nem erőltettem semmit. Végén mégis csak úgy alakult, hogy bent maradt. Amiért örökre hálás leszek neki. Az aznapi szülésznők közül egy nagyon fiatal hebamme-t (bába) kaptam. Kezdtek sűrűsödni a fájások, de nem tágultam elég gyorsan. Este 10-től egész hajnali 4-ig folyamatos megfigyelés alatt voltam. Hol felerősödtek a fájások, hol lelassultak. A baba állapotát is folyamatosan nyomon követték. Mint ahogy már említettem, nem stresszelte végig a szülést egyetlen pillanatig sem. Minden módszert kipróbáltunk a fájások között, hogy arra buzdítsuk a kicsit, idekint sokkal jobb. Mivel akkor már több mint 18 órája ébren voltam, kaptam egy nagyon gyenge fájdalom csillapítót, hogy tudjak aludni a fájások között (!!!). Nos, aki szült már, az tudja, hogy mennyit lehet aludni :D. Zolival is nagyon kedvesek voltak. A szobában a kanapén szundikálhatott egy keveset. Volt bent ropi, keksz, valamint üdítő és még egy csoki automata is. Mikor látták, hogy nagyon kimerült vagyok, Kaptam dinitrogén-oxidot. Euforizáló hatása miatt kéjgáznak, vagy nevetőgáznak is nevezik. Csak nevezik, mert se nevetni nem volt kedvem, se kéjesen érezni magam. Elfáradtam. Aztán a bábám azt mondta, hogy ad valamit amitől felerősödnek a fájások. Nem tudtam tiltakozni, mert már a végére akartam érni, de meg voltam arról győződve, hogy ennél erősebb fájásokat nem tudok elviselni. Csak annyit bírtam kinyögni, hogy "kaiserschnitt" (császármetszés). Áldom az eget, hogy sem Zoli, sem pedig az addigra beérkező ügyeletes orvos és másik 2 bába sem engedték, hogy feladjam. Biztattak, hogy igenis, ha eddig kibírtam akkor már meg tudom csinálni, csak akarnom kell. És így is lett. Minden erőmet összeszedve kibírtam a maradék fél órát és kezdtem érezni, hogy Olivia is segít. Ugyanis, a szülés nem csak az anya dolga, hanem oroszlán szerepe van benne a babának és az apukának is.
Közösen együttműködve 4:33-kor komplikáció mentesen megszületett Papp Olivia Lara. Zoli vágta el a köldökzsinórt, ő is fürdette meg. Majd odaadták és együtt gyönyörködtünk benne. Szó szerint ez volt a mi arany óránk.
Folyt. köv.
@famousflora