Én és kicsi én

Kedves Olvasó!

Ismét hosszú idő telt el... talán egy év is és végre kimondhatom, hogy nem csak én öregszem, hanem a lányom is. Épp a minap régi fényképeket nézegettem/válogattam és csak akkor eszméltem rá, hogy Olivia mennyire hasonlít rám. Nem a mostani önmagamra, hanem a "kicsi énemre". Megdöbbentő a hasonlóság. Pedig én mindig is úgy gondoltam, hogy nem csak természetében és belső tulajdonságaiban hasonlít jobban az édesapjára, hanem a  külső vonásaiban is. 

Olivia lassan 3 éves lesz és ámulattal figyelem, ahogy egyre inkább előjön belőle a "lemásoló" viselkedés. Imádja hordani a cipőimet és papucsaimat, néha még egy-egy ruhámat is kicsempészi a szekrényből. Neki is van egy mini konyhája és szinte minden alkalommal főz, amikor én is. Teljes mértékben és tökéletesen leutánozva azt amit csinálok. Ám nem csak azt utánozza mesterien, amit csinálok, de azt is amit mondok (vagy más mond). A minap az autóban ülve azt ecseteltem neki, hogy amig anya és apa az IKEA-ban vásárolnak, addig ő nyugodtan lent maradhat a játszóházban, hiszen ott van az is. Mire ő teljesen rácsodálkozott és a reakciója pusztán annyi volt hogy " Na, ne őríts meg". Természetesen mindezt olyan hangsúllyal, hogy majdnem könnyekben törtem ki a nevetéstől, persze nagyon nehezemre esett vissza folytani....

Ám nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert sajnos nem csak az efféle vicces tulajdonságainkat és mondatainkat ismétli csemeténk előszerettel. Volt már olyan pillanat, amikor Olivia annyira pörölt velem, hogy szinte tátva maradt a szám és csak akkor eszméltem, hogy valószínűleg ő ezt látja belőlem. Szóval a gyerek igein tükör. És nagyon kell figyelnünk magunkra mikor milyen arcunkat mutatjuk neki. Mert, mint egy fénymásoló, olyan pontossággal utánoz minket felnőtteket az ő kis gyermeteg világában. 

Visszatérve az öltözködési szokásaira egyre többször kéri, hogy had ő válassza ki mit szeretne felvenni. Néha azon kapom, hogy a ruhás szekrény csontig ki van pakolva és olyankor áhítattal méricskéli magát a tükörben. Nos, nyilván ezt is tőlem látta... Ugyanakkor nem csak öltözködni szeret, de kifejezetten kéri, hogy öltözzünk össze. Mondanom sem kell, mennyire imádom, amikor rám akar hasonlítani. És aminek kifejezetten örülök, hogy a nyár elején rész vettünk egy közös projektben, ahol egyforma fejpántot viseltünk, ami azóta is nagy kedvenc. De van más is amit nagyon szeret. A Pippadu kantáros nadrágot, amiben maximális szabadságot élvez, miközben csúszik-mászik. Ami pedig az extra rugalmas anyagán kívül a legjobb benne, az a barack színe. Olivia kreol bőréhez és világos barna hajához tökéletesen passzol és igazán csajosan érzi magát benne. 

Egyébként meg kell, hogy őszintén valljam, ez a legjobb kor, amikor a legcukibbak. De nagyon furcsa belegondolni abba, hogy még csak 3 éves lesz, de milyen gyorsan elrepült ez a 3 év. Sosem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire igaz, amit sokan állítottak, hogy gyerekkel csak úgy repül az idő és hogy egy pillanat alatt telik el 10 év.... Ha tehetném, most kicsi megállítanám az időt, hogy picit így maradjunk. Élvezzük a pillanatot és ne szaladjon el olyan hamar. Mert végtére is az idő a legnagyobb kincs és a legnagyobb ellenség is.